Valami Amerika 2 | Szereplők: Ónodi Eszter

Eszter

Ónodi Eszter

Riporter: Felmerült benned bármikor is, hogy kéne egy folytatás az elsõ sikere után?

Ónodi Eszter: Nem, mert alapvetõen én egy elõrelátó és elõre gondolkodó ember vagyok és sosem a múlt, hanem a jelen és a jövõ érdekel. Úgy tekintettem rá, hogy megvolt, szuper volt, és akkor menjünk tovább. Másrészt nagyon szkeptikus vagyok a második részekkel kapcsolatban, fõleg a nagy sikerek esetében.

R: Aztán mégis jött a felkérés. Ez hogyan érintett, mit szóltál a forgatókönyvhöz?

Ónodi Eszter: A felkérés nagyon érdekesen jött, ugyanis egy fatális véletlen folytán egy közösségi portálon derült ki, hogy ennek folytatása lesz. Ahol egy jó vagy inkább rosszakaróm tudtomon kívül egy lapot indított nekem és a filmnek a stábja ezt a lapot találta meg a sajátom helyett és tudtomon kívül ott egy illetõ a tudtomon kívül ezt majdhogynem letárgyalta helyettem. Szóval én onnan tudtam meg, hogy teljesen privát találkoztam a Gyõzõvel vagy a Szonjával és õ kérdezte, hogy mit szólok. Tök jó, de hát én errõl miért nem tudok. És olyan rémálmaim voltak, hogy engem kiírtak vagy annyira rossz voltam az elsõ részben vagy valami véletlen folytán én nem kerültem bele. Jó sokára hívott fel a Gábor és szinte leteremtõ módon, hogy miért teszek úgy, mintha én errõl az egészrõl nem tudnék semmit, miközben ezt le is beszéltük már. Így derült ki, milyen turpisság volt a háttérben. Szóval az egésznek ilyen furcsán indultam neki, hogy ez egy kacsa, ez egy bulvárhír, ez egy rosszindulatú pletyka vagy tényleg valami csoda folytán lesz egy ilyen film. Aztán megkaptuk a forgatókönyvet, aminek az olvasó próbáján halálra röhögtük magunkat. És ebben tényleg meg kell említsük a Divinyi Rékát, aki tényleg egy fantasztikusan csodálatos, ügyes lány. Én még nem olvastam forgatókönyvét, de azt kell mondjam, a maga mûfajában õ teljesen profi.

R: Nagy vonalakban, anélkül, hogy részletekbe hatolnánk, mennyiben más a második rész, mint az elsõ?

Ónodi Eszter: Sokkal több szálon fut a cselekmény. Azt tudni kell, hogy amikor ezt a beszélgetést folytatjuk, én még nem láttam a filmet. Sokkal több szálon fut a cselekmény, ami miatt új szálak bekerültek, új szereplõkkel gazdagodott a csapat, én azt gondolom, hogy ez nagyon jót tett neki, sokkal pergõsebb vagy tempósabb a második rész, mint az elsõ. Szerencsére a figurák a maguk jellegzetes vonásaiból nem szegényedtek, sõt azt kell mondanom, hogy pár esetben még finomodtak vagy gazdagodtak is. Én nagyon optimista vagyok a második részt illetõen.

R: Eszter mennyiben változott, mennyiben fejlõdött a 6 évvel ezelõttihez képest?

Ónodi Eszter: Eszter figurája alapjaiban nem változott, tehát hasonlóképpen marakodós és szeret-nem szeret viszonyban maradt az õ párjával. Viszont okult az elõzõ kudarcból - ami Alex figuráját illeti - de ugyanakkor nem tud kitérni a végzete elõl, de ennél többet tényleg nem mondanék.

R: Te miben fejlõdtél az elmúlt 6 évben?

Ónodi Eszter: Remélem fejlõdtem. Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt 6 évben úgy színpadon, mint filmben és nagyon sokféle szerepet eljátszottam, tehát remélem gazdagodott az eszköztáram. Aztán szültem egy gyereket, aki alapvetõen megváltoztatta az életemet, életvitelemet, életritmusomat, a fontossági sorrendeket. Azt hiszem, hogy civilben több mindenen mentem keresztül, mint a filmbéli alteregóm. De az én életemben valósan eltelt 6 vagy 7 év, míg Eszternél nem olyan sok. Ennyivel elõnyben vagyok Eszterhez képest.

R: Van valami kiugróan kellemes, vagy kellemetlen élményed a forgatással kapcsolatban?

Ónodi Eszter: A forgatás nekem borzasztóan kellemes élmény volt. Az egésznek volt egy osztálytalálkozó jellege. A stábon belül is, de elsõsorban a kollegákkal egészen máshonnan tudtuk a dolgokat nem kezdeni, hanem folytatni.
Volt egy nagyon nagy mumus, ez a bizonyos videoklip, ami engem nagyon hirtelen ért. Mert én nem vagyok egy videoklip színésznõ és nem gondoltam, hogy az élet során ez fog velem történni, hogy egy saját magam által énekelt slágerre én ott vonagoljak másik 3 gyönyörû színésznõ kollegámmal együtt hajnali 4 kor, mert azt tudni kell, hogy nem egy rápihenõs nap volt, hanem egy forgatási nap vége.
Ami szorosan a forgatókönyvhöz kapcsolódik, abban nekem semmi rossz érzésem nem volt.
Egyedüli kis csatolmány ez a videoklip. Hát majd meglátjuk, hogy ennyi idõs fejjel tudok-e még újat mutatni ebben a mûfajban.

R: Van kedvenc jeleneted ebbõl a második filmbõl?

Ónodi Eszter: Az én kedvenc jeleneteim azok voltak, amik az én lakásomban történtek Alexszel és Tamással. Valami miatt úgy alakult a gyártási terv, hogy azokat nagyon sûrûn, tehát 2 nap alatt forgattuk le - gyakorlatilag a szerepem a törzsét - emiatt nagyon intenzíven és nagyon koncentráltan kellett ott részt venni. És ezeket én mindig szeretem, és azt éreztem, hogy ezek most tényleg olyan igazi, komoly feladatok, hogy ezeket a nagy jeleneteket összegyúrjuk. Feladat. Én ezeket szerettem a legjobban.

R: Az elõzõ filmhez képest volt-e változás a Gáborral való kapcsolatban, vagy az õ munkastílusában, mit láttál, hogy áll õ hozzá, hogy második részt kell csinálni.

Ónodi Eszter: Nekem a Gábor az elsõ részben is nagyon profinak és felkészültnek tûnt. Dacára annak, hogy az volt az elsõ filmje és nem volt megijedve, hogy komoly színészekkel kellett forgatnia.
Õ mondta, hogy sokkal nyitottabb, oldottabb vagyok ebben a filmben, mint az elsõben.

R: Új szereplõk. Velük van-e valami korábbi kapcsolatod? Az új forgatókönyv hogy tetszett neked?

Ónodi Eszter: Az új forgatókönyv nekem borzasztóan tetszett, nagyon komoly munkának tartom úgy Gábor, mint Divinyi Réka részérõl. Úgy gondolom, hogy ez bármelyik hollywoodi stúdióban megállná a helyét, teljesen a mûfaj szabályai szerint dolgozik. Új szereplõk közül a Csuja Imrével mi 10 éve ismerjük egymást. Imre egy elképesztõ humorú figura és nagyon klassz ember tehát nagyon örültem, hogy az õ nevét bedobták a kalapba. A másik ilyen nagyon kedves kolléga, akivel nem dolgoztunk még együtt, de sokszor láttuk egymást, a Thuróczy Szabi. Kátyát nem ismertem egyáltalán, õ nemrég került ki a Fõiskoláról és nagyon le vagyok tõle nyûgözve. Gondolható az emberrõl, ha zenés osztályban végez, az a minimum, hogy tud énekelni, de hát hogy ilyen gyönyörûen, az fantasztikus. Az benne a csodálatos, hogy olyan, mint egy kis francia porcelánbaba elsõ blikkre és nagyon szép, szépen mozog, mégis hihetetlen bohóc vénával van megáldva.